Lélekhamu

Reggelente az első gondolatom vagy, Az összes kincsem közül lelked a legszebb, Ölelő szád engem csók nélkül sose hagy, Hozzád világra mozdul vissza a lelkem.

Elhagyom a fényt, mert kiválasztottak, hogy A legsötétebb éjszakán átutazzak. Fejem felett telihold, éji madarak, Vállamra a sárga falevelek hullnak. Megyek, amerre a szívem visz el tovább, De tudom, téged nem talállak soha már.

Kettétörtem a világ gerincét, Az istenem nem lát mást, csak szenvedést. Derékig állok százak könnyében, Itt vagyok most, az őrület kertjében.

Üres templom, üres lélek, Tőled én semmit nem kérek. Tartsd csak meg a híveidet, Igyad bőszen könnyeiket. Lángba csap előttem a táj, Énekelj csak halálmadár! Akkor is mennék előre, Ha sok száz angyal kérlelne. A négy világ ősőrzője Egy-egy kulcsot ad kezembe. Rajtam áll, hogy merre tovább, Éljen, vagy haljon a halál. Vad múlt előttem, […]

Látod-e a lángokat, ha kialszik a tűz? Hallod-e a hangomat, ha az éj hozzád űz?