E S T V I L Á G

…mégis eshet örökké…

Árva alkony

Megjelent: 2017.10.05. | Írta: Őszfalvy László

Minden ajtó zárva már,
Mögöttük a jóság vár.

Nincsen lélek, csak elme,
Mi újra meggyötörne.
Hazug szavak serege,
Kéjes kínok tengere.

Az óra még körbejár,
Meg is halhatok akár.

Kisvárda, 2002. július 11. /csütörtök/

Kategória: Találkoztam az ördöggel | Címke: kisvárda, misztikum, talány

Vers találomra

Az élet alkonya
Ma megtaláltam a legöregebb fát, Nem kell hát tovább keresgélnem immár. Véget ért utam a démonok földjén, Elfelejtek mindent, ami megtörtént.
Újra látni
Újra látni az összes megélt kínt, Olvasni levelét, mit vérrel írt. Eddig ellenálltam én mindennek, Egy temetőt adtam a belsőmnek.
A felejthetetlen
Tudom biztosan, hogy létezel valahol, Olyan nincsen, hogy nekem senki sem dalol. Talán te is keresel éppen valakit, Ki járhatná veled a halál táncait.
Végső percek
Most már semmit nem érzek, Elmehetek innen végleg. A búcsú nem lesz hosszú, Egy gyors éjszaka a tanú.
Mentsd meg magad
Ha űz az eső, és nincs hová bújnod, Ha nem láthattad már régen a napot, Ha számodra nincsen reggel, csak az éj, Ha lelked itt örökké reszket és fél, Mire vársz még, mondd? Hagyd el végre ezt a világot!