Újra látni az összes megélt kínt,
Olvasni levelét, mit vérrel írt.
Eddig ellenálltam én mindennek,
Egy temetőt adtam a belsőmnek.
Lelassult itt minden, mint egy filmben,
Vér helyett alkohol ereimben.
Néha dühösen, néha szótlanul,
Árnyékomat választom társamul.
Egy épület tele hitványokkal,
Mereven figyellek a sarokból.
Azt hiszem, tudod, hogy mindig látlak,
Vége lehetne már a kínzásnak.
Minden szavam, és minden mozdulat,
Partod felé sodorja hajómat.
Egyedül, fázva és viharverten,
Egyszer lelkedben leszek kedvesem.
Kisvárda, 2004. január 2. /péntek/