Az én erdőm

Megjelent: 2017.10.04. | Írta: Őszfalvy László

Az összes titkom
Szívemben hordom.
A világ elől
Elzárva tartom.

Megtört az alkony,
Lelkedre vágyom.
Az összes madár
Éjszaka szálljon.

Elhalt az elmém,
Ülj le most mellém.
A szíved tárd ki,
Álmodj hát bármit.

A holló dalol,
Változok mától.
Véremtől kábul,
Remegve táncol.

Öld meg a testét,
Őrizd meg lelkét.
Hozd el énnekem,
Éljen itt bennem.

A poklok poklát,
A magány várát.
Imával te kérj
Színezüst bálványt.

Kisvárda, 2002. június 12. /szerda/

Vers találomra

Ma sem sikerült találkoznunk
Amíg aludtál, én ma is nálad jártam, Megsimogattam házad körül a fákat. Mindig újraélem egy percbe sűrítve, Mi velünk történt, semmit ki nem felejtve.
Negyedíziglen
Elmondanom olyan nehéz, Hogy a halált várom. Miért? Könyöröghetnék, de minek? Büszkén nézek szembe veled.
Valaki más
Láttam a kölyköt játszani Önfeledten, akart élni. Táncolt, nevetett nagyokat, Valaki mást láttam, nem magamat.
Tölgyodú
Nehéz a csend, vakít a fénye, Karót döfnek vámpírszívembe. A magány és a szent szabadság, Ma este is kézen fogva jár.
Árnyam a síron túlról
Vérző angyalok táncolnak most előttem, Szemeik kiszúrva, nyelvüket kitéptem. Furcsa vágyak gyúlnak mostanában bennem, Ti szerencsétlenek, mondjátok, mit tettem? Most már nincs visszaút, végleg bevégeztem, A Pokolban már rég készítik a helyem.