Láttam a kölyköt játszani
Önfeledten, akart élni.
Táncolt, nevetett nagyokat,
Valaki mást láttam, nem magamat.
Láttam az apját sietni,
Ó, volt hova hazamenni,
Elfeledte a bajokat,
Valaki mást láttam, nem magamat.
Láttam az anyját, boldog volt,
A feszület elé borult.
Isten űzött bús napokat,
Valaki mást láttam, nem magamat.
Láttam őt, kézen fogva járt,
Elvitte, szereti a lányt.
Nem kell döngetni kapukat,
Valaki mást láttam, nem magamat.
Láttam lelkemet repülni,
A testemtől szabadulni,
Érkezni egy jobb világba,
De az ajtó ott is be volt zárva.
Kisvárda, 2002. május 29. /szerda/