Nehéz a csend, vakít a fénye,
Karót döfnek vámpírszívembe.
A magány és a szent szabadság,
Ma este is kézen fogva jár.
Éjszaka istene vigyázz rám!
Kalandra hív a vérző talány.
A reggel volt olyan kegyetlen,
Más világba küldte kedvesem.
Zöldellő erdők, tarka rétek,
Hervad mind, ha közelbe érek.
Az ég is bősz villámokat szór,
Öreg fa odvából tündér szól:
„Ha végre magadat megismered,
Az egész világot megértheted.
Te vagy Isten és szenvedő fia,
Miattad hal meg lelkednek álma.
Gyere, táncolj velem és menj szépen,
Az erdő, a tarka rét, hagy éljen.”
Kisvárda, 2003. április 29. /kedd/ – 2003. május 2. /péntek/