Vérző angyalok táncolnak most előttem,
Szemeik kiszúrva, nyelvüket kitéptem.
Furcsa vágyak gyúlnak mostanában bennem,
Ti szerencsétlenek, mondjátok, mit tettem?
Most már nincs visszaút, végleg bevégeztem,
A Pokolban már rég készítik a helyem.
Minden percben, amíg még köztetek vagyok,
Nektek gyászos napokat örömmel hozok.
Fullasztó hazugságok a kereszt alól,
Szemeden látszik, lelked kiélt és gyarló.
A felszentelt könyv, és a puritán templom,
Nem más csupán, mint egy vérszomjas hatalom.
Ha lenne számomra gyógymód, már nem kérném,
Hagy égjek csak porrá a kárhozat tüzén.
Megtisztítanak a szentségtelen lángok,
Visszatérek aztán, nem véd meg imátok…
Kisvárda, 2003. október 1. /szerda/