…mégis eshet örökké…

Ma sem sikerült találkoznunk

Amíg aludtál, én ma is nálad jártam,
Megsimogattam házad körül a fákat.
Mindig újraélem egy percbe sűrítve,
Mi velünk történt, semmit ki nem felejtve.

Ha tudhatnád, hogy mennyire szerettelek,
Ha tudhatnád, hogy mit adtam volna neked.
Ha tudhatnád, hogy a hajadban bújtam el.
Ha tudhatnád, hogy megtalálhatnál engem.

Liliom, tízezer csók a virágokra,
Betegségem csak a dühös táncod átka.
Liliom, ha látlak, se látlak igazán,
De már van arcod a szerelem oltárán.

Kezeid, hófehér, jéghideg kezeid,
Hallom, hogy elengedték furcsa terveid…
Kínzó vágy, de ha még egyszer megtörténne,
Liliom, lelkem soha el nem engedne!

Kisvárda, 2006. július 29. /szombat/

Vers találomra
  • Elsodorva

    Magadon kívül Semmit se végy komolyan. Nem lesz legbelül Semmi kimondhatatlan.

  • Az éjszaka lánya feketében jár

    A sötét látomás becézi kedvesét, Még ma is gyászolja élete szerelmét. Leszegett fejjel az úttalan utakon, Otthagyta jelét a legöregebb fákon.

  • Tátongó sötétség

    Puha árnyak suhannak át most rajtam, Pedig a szívem régen tűzre dobtam. Azt hiszem, nem mennek el egy ideig, Bárcsak tudnék aludni ezer évig.

  • Éjféli árnyék

    A korhadt fák tövében, Üres házam kertjében, Holdsugár szilánkjai Nem tudnak feloldozni.

  • Talányban fogant

    A világ csak jobb lehet nélkülem, A Pokol pedig rosszabb énvelem. Testemet vetem az állóvízbe, Fülemben cseng elmúlás-zenéje.