Előtte napsugár, utána szivárvány,
Nem kell senkinek a szürke Esőkirály.
Elűzik és megátkozzák lelkét százszor,
Nevét is kitörlik az összes naptárból.
A húsát ették, és meleg vérét itták,
Fejére kínból húztak izzó koronát.
Meggyötörték a testét, ahogy csak bírták,
Mélyen a Hegy gyomrába zárták el sírját.
„Előttem napsugár, utánam szivárvány,
Én szólok nektek, a szürke Esőkirály.
Halljátok szavaim, ti népes ostobák,
Minden álmotokat démonok elrontsák.
Omoljon fejetekre csillagos égbolt,
Éjszaka üvöltsön rátok minden halott.
Előttem napsugár, utánam szivárvány,
Még Isten sem törheti meg a mágiám.”
A kegyetlen varázslat kezdetét veszi,
Mind az ép elmét őrületbe kergeti.
Menekül mindenki fejvesztve, rohanva,
Mintha lenne hely, hova nem ér el átka.
Előtte napsugár, utána szivárvány,
Most víg először a szürke Esőkirály…
Kisvárda, 2002. október 21. /hétfő/ – 2002. október 23. /szerda/
Kapcsolódó: Az esőkirály II.