Az ajtó mögött vajon mi rejtőzködhet?
Ki hagyta égve már megint a fényeket?
Miért zörög most az üvegpoharakkal?
Miért oly kegyetlen szegény zsákmányával?
Miért néz engem, ha behunyom a szemem?
Miért jó neki, ha elhal lélegzetem?
Ha álomba zuhanok, miért mozdul meg?
Vajon elvisz már, vagy még egyszer rám ijeszt?
„Csak akkor vagyok bátor, ha fél valaki.
Abból szívok erőt, ha látlak reszketni.
Oly’ szívesen játszom veled a sötétben,
Éjfélkor zümmögök az üres fejedben.
Halomra hordok mindent, mi félsz tebenned,
Éléskamrámat érzésekkel tömöm meg.
Mint egy vámpír, aki nem juthat friss vérhez,
Meghalok, ha nem lehet enyém félelmed.”
Debrecen, 2007. december 16. /vasárnap/
Kapcsolódó:
– Fénytánc
– A híd két világ között
– Szörnyek a függöny mögött
– Benned minden fekete
– A valóság rideg durvasága