…mégis eshet örökké…

Hősök vére

Ha testet ölt a holnap,
És visszatér a tegnap,
Az idő rabszolgád lesz,
Akkor mindent megtehetsz.

Ha kialszik egy csillag,
Majd felragyog egy újabb,
Onnan te is tudhatod,
Nem jön el a Krisztusod.

Ha elmész oda, messze,
Nem emlékszel senkire,
A démonod rád bukkan,
Gyönge tested megroppan.

Ha zokogsz a vak csendben,
Úgyis megrémülsz közben,
A legvégén vízbe fúlsz,
A hősök sorsára jutsz.

Ha testet ölt a holnap,
És visszatér a tegnap,
Az idő rabszolgád lesz,
Akkor mindent megtehetsz.

Kisvárda, 2002. szeptember 12. /csütörtök/ – 2002. szeptember 13. /péntek/

Vers találomra
  • Jókívánság Nikinek

    Minden lépted puha legyen ma az Álomföldeken, Arcod felhőkbe fúrva mosolygós,

  • Ketten egyek

    A sok rossz után jönnie kell a jónak, Ha bekövetkezik, hiszek majd a világnak. Az erdő mélyén, az éjszaka közepén, Az orgona játszik egy szentségtelen misén.

  • A madarak tudják

    A madarak tudják, hogyan fekszik le, Éhes testét űzi hideg kezeibe. A madarak most is csak őt figyelik, Tudják, hogy álmában még néha felsikít.

  • Lelkem lelkedbe

    Az éjben megfakult árnyad, Fogva tart a sötét vágyad. Feltűnsz egy percre éjfélkor, Síromra virágot hozol.

  • A mézhangú Fülemüléről

    Csókkal öntözni éhes testedet, Magamba olvasztani lelkedet, Alánk teríteni egy felleget, Együtt tervezni el a jövőnket.