A madarak tudják, hogyan fekszik le,
Éhes testét űzi hideg kezeibe.
A madarak most is csak őt figyelik,
Tudják, hogy álmában még néha felsikít.
A madarak tudják, de ő nem sejti,
Könnyes a szeme, mikor senki nem nézi.
A madarak szárnyukon viszik álmát,
Álmomban megérintem gyűrött ruháját.
A madarak tudják, hogy mit álmodik,
Lelkem abba a mély világba vágyódik.
A madarak jók, segítenek nekem,
Hogy örökre felejtsem, azt nem tehetem.
A madarak tudják, hogy mikor boldog,
Ha szokott-e még, nagyon ki után zokog.
A madarak érzik a friss illatát,
Nem tudja, de rejtve mindig őt vigyázzák.
A madarak tudják, hol őrzi titkát,
Meglesték, hová rejti szívének kulcsát.
A madarak hallhatták énekelni,
Nem akarták a sorait eltitkolni.
Mivel a madarak láttak engem is,
Látták, nincs rajtam semmilyen nehéz bilincs,
De képtelen vagyok felé mozdulni,
Így a szavaival akarnak megölni.
A madarak elmondanak hát mindent,
Lerántják a meleg szívéről a leplet,
Ha meghalok, már nem lesznek madarak.
Csak a gyönyörű emlékeim maradnak.
Kisvárda, 2007. július 13. /péntek/