…mégis eshet örökké…

A mézhangú Fülemüléről

Csókkal öntözni éhes testedet,
Magamba olvasztani lelkedet,
Alánk teríteni egy felleget,
Együtt tervezni el a jövőnket.

Elűzni előled a rosszakat,
Örökké vigyázni az álmodat,
Újra lerajzolni az arcodat,
Mindig hallani édes hangodat.

Érinteni bársonyos bőrödet,
Mindenért szeretni a lényedet,
Békével zárni le a szemedet,
Ha éjszaka ágyunkat megveted.

Simogatni meseszép arcodat,
Fésülni aranyhajkoronádat,
Teljesíteni kívánságodat,
Enyémnek tudni minden vágyadat.

Kisvárda, 2005. március 22. /kedd/

Vers találomra
  • Fagyott tegnap

    A tömegben oly egyedül vagyok, Minden este rémeket álmodok. Keresem az elveszett életet, De nem tudom, vele mit nyerhetek.

  • Világszépe kisasszony

    Reggelente az első gondolatom vagy, Az összes kincsem közül lelked a legszebb, Ölelő szád engem csók nélkül sose hagy, Hozzád világra mozdul vissza a lelkem.

  • Egyhangú szemlélődés

    Búskomor lelkek járkálnak a holdon, Önmaguktól fáznak minden csillagon. Ha visszatérnek üres kézzel, várnak, Isteni beavatkozásra vágynak.

  • Csergám Oul

    A bor elkábít, az élet gyilkol. Rám boldogan sohasem mosolyog. Hidegben fázik, melegben izzad, Érték nem hagyja el az ajkadat.

  • Harc után

    Legyőztek a saját fegyveremmel, Végeztek tehetetlen testemmel. De csak gonosz álmokat találtak, Mikor a lelkembe belemásztak. Későre jár, lassan sötétedik, A csillagom az égen feltűnik. Alig látható, igen homályos, Léte rejtett, titkos és magányos. Az ásító szakadék olyan mély, Nem találom meg soha a végét.