És végül minden rosszra fordul,
Megkapjuk a Poklot jutalmul.
Titkolt bűneink vért kívánnak,
A testünkből nagyot harapnak.
Én. Megkereslek még akkor is,
Eladom lelkem szent szemeit.
Hívj egy démont elmém mélyéről,
Rád talál, és mesél a régről.
Néha csak vándorlunk, de olykor
A csönd kertjében imádkozunk.
Hegyekben istenek figyelnek,
Léptünkre tündérek röppennek.
Vad vízesés, alvó egyszarvú,
A magányos hold oly szomorú.
Szent druidák, tudós mágusok,
Harcra készen büszke lovagok.
Ősi ösvényen jutunk oda,
Ásít az alvilág kapuja.
Vége hát, minden jót Lily Anne,
A szürke lány zokog csendesen.
Kisvárda, 2003. március 7. /péntek/