Valaha láttam Lady Jane-t,
Miután hallottam zenéjét.
Minden nap szemébe néztem,
Világomat őrá cseréltem.
Csak várt és várt napokon át,
Nem törhettem a lényemen át.
Ő volt az, ki belefáradt,
Megölte őszi mágiámat.
Láttam néhány alkalommal,
Váram bővült magas falakkal.
Végül eltűnt hegyek mögött.
Utoljára vissza sem köszönt.
Ma is érte sírtam tele
Egy egész tavat keseregve.
Nem hitte el senki nekem,
Önmagamat is eltemettem.
De a síron túl is néha,
Még visszatér Lady Jane maga.
Ugyanúgy néz rám, mint akkor,
A szerelme szívembe hatol.
Ha találkoznék Istennel,
Én megölném őt egy kérdéssel.
Miért én hordom keresztjét,
Talán ő maga a gyengeség?
Kisvárda, 2003. január 8. /szerda/