Temetni volt ma kedvem, nem szeretni,
Jó mély gödröt ástam, a neve Senki.
A Feledés Tavába öltem bele,
Ahonnan én másztam ki oly sietve.
Némán ballagtam az otthonom felé,
Leültem a Fehér Ruhás Hölgy mellé.
Szép emlékek törtek fel, mint egy forrás,
Szenvedtem a kereszten, én, Messiás.
– Gyötrő gondolatok, lelkem kietlen.
Ezt akartam, és jobb ez így énnekem. –
Kisvárda, 2001. november 15. /csütörtök/
Kapcsolódó: