Pillanat műve volt az egész,
Igen egyszerű volt, és merész.
Nem láttuk a napot és a fényt,
Teremtettünk egy új ünnepélyt.
Értettük egymást szavakon túl,
Ragyogott az álarc álnokul.
Zenére nem mozdult meg lelkünk,
Sietve hát egymásba néztünk.
Unalmas most a fényben lenni,
Zarándokként a tűzben égni.
Szeretnék egyszer benned élni,
Aztán már végleg hazamenni.
Kisvárda, 2001. november 7. /szerda/