Nem láttam az arcát, mégis szeretem,
Nem hallottam hangját, mégis kell nekem.
Nem néztem szemébe, mégis láttam őt,
Nem fogtam a kezét, mégis érzem őt.
Nem szívtam illatát, mégis bennem él,
Nem láttam a testét, mégis hozzám ér.
Nem nevettünk mi együtt; vidám vagyok,
Nem sírtunk mi együtt; bánatos vagyok.
Képzeletben állok a sírhant mögött,
Nagyon fázom néha, és túl nagy a köd.
Holló száll le a kozmikus sírkőre,
Eljövök ide, időről-időre.
Kisvárda, 2001. november 20. /kedd/
Kapcsolódó: