Meghalt a testem és a lelkem,
Az Istent én úgysem érdeklem.
Elindulok hát valamerre,
Hová senki sem merészkedne.
Az árnyak taván áthajózva
Ezer démon áll az utamba.
Marják, tépik gyenge szellemem,
De egy ősi rúna véd engem.
Ott, az ismeretlen szívében,
A dohos, száz éves termekben.
Üres tornyok kongó belseje,
Mitikus zene hajt előre.
Szól most rég nem hallott kérdések
Megfejthetetlen üzenete.
A lélek egyetlen tükrében
Magam látom, mindenre készen.
Emlékek, mint vad milícia,
Kénfüst tör elő gomolyogva.
Megvakulva és elkábultan,
Én égek el minden álmában.
Kisvárda, 2002. május 31. /péntek/