…mégis eshet örökké…

Arcod a tükröm

Ha magamra vagyok kíváncsi, rád nézek,
Ha élni akarok, tebenned létezek.
Ketten vagyunk örökké egyek, szeretlek,
Fogd meg a kezem, adjunk enni lelkünknek.

Öltöztetem a napom, mit kapok tőled,
Tiszta szívvel született, mit adok neked.
Minden percben csak te jársz az én fejemben,
Soha nem lennék valaki más helyében.

Kisvárda, 2005. július 4. /hétfő/

Vers találomra
  • Könnydal

    A jéghideg ágyamba befekszem, Eljön ma értem, én azt remélem.

  • Sehonnai holdlélek

    Elmém elborult, magamba veszek, A mély fájdalmam újra kiújult. Ép és egészséges már nem leszek, Ez a játék már régen eldurvult.

  • Nincs semmink (urnába zárva) – Pethő Sándor emlékére (1956 – 2002)

    Aznap, mikor felsírtál, Elhalványult a szivárvány. Isten letekintett rád: „Könyörületet te se várj.”

  • Fantomfájdalom

    Az ajtó mögött vajon mi rejtőzködhet? Ki hagyta égve már megint a fényeket? Miért zörög most az üvegpoharakkal? Miért oly kegyetlen szegény zsákmányával?

  • Countess Nachtfrost

    „Countess Nachtfrost, örökké szolgálunk, Melletted halálban is kiállunk. Telihold újra, add a parancsot, Engedd meg, éhségünk csillapítsuk…”