Olgának
Kedves a történet a becenévvel kapcsolatban, köszönöm, hogy megosztottad. Te nagyon jól gondolkodsz, kedvemre való ezt olvasni. Sokat tudnék írni a témáról, és írok is szívesen, de ha csak igényled, hiszen nem ezért vagyunk itt.
Férfi: szerintem az igazi férfi békében él önmagával, hűséges, odaadó, szelíd, érző, és feminin vonásai is vannak. A régi világban a látók sosem a hódító, pusztító férfiakat hívták hősöknek. Hanem a lovagokat például, akik királykisasszonyokat őriztek. Akik jámboran kísérték őket, de nem volt ildomos ujjat húzni velük, mert ha harcra került a sor, nem nagyon volt ellenfelük. Szóval, szerintem az igazi férfi sohasem agresszív, hanem szelíd. Legyőzi az erőszakot önmagában is, és a világban is. Ehhez viszont az kell ugye, hogy békében éljen önmagával, tehát ismerje a saját lelkét, és tudja kontrollálni a férfiúi érzéseket. Ő mindig egy erős bástya, aki kiegészíti a nőt szelíd erővel, támaszkodhat rá, és a nő ettől (is) válik széppé a szó minden értelmében. Tehát odaadó, hűséges. Apropó, nem elvből hűséges, hanem azért, mert a világot látta meg a párjában, és azért választotta őt, hogy csak vele legyen. Szellemiekben és fizikálisan is. Csak vele. Viszont, ha egy férfi ki akar egészíteni egy nőt, akkor érzőnek is kell lennie. Úgy vélem, csak az igazán intelligens emberek képesek mély érzésekre. Az igazi férfi tehát okos is. S hogy miért írtam, hogy szerintem vannak feminin vonásai is? Nem külsőre gondolok, hanem belsőre, tulajdonságokra. Például az érintés. Az igazi férfi keze képes a harcra, ha úgy adódik, de sosem kényszerből dühös, és képes úgy megérinteni egy nőt, hogy egyszerre ad lágyságot, melegséget és biztonságot. S ha elmúlik az az érintés, akkor hiányt hagy maga után, s a nő újra vágyni kezdi azt. És igen, ahogy írtad, mer gyenge is lenni, vagy akár az éjszaka közepén meghallgatni a párját, aki akár női dolgokról, érzésekről beszél éppen. Mert érdekli, mert azért ő a párja. Sőt, nem csak a párja a nőnek, hanem a barátja is, bizalmasa, cinkosa mindenben. S a feminin vonásai segítik abban, hogy jobban megértse majd majdani gyermekét.
Nő: szerintem az igazi nő szerelmes, mindig kész a gondoskodásra, belülről szép, és érző, megbocsátó és tanító. Szomjazza a szerelmet minduntalan. Nem a szerelembe szerelmes, hanem a férfi lelkébe. A szerelem élteti őt, s állandóan ki kell ezt mutatnia érintésben, szavakban, tettekben, szeretkezésekben, és gondviselésben. Neki nincs terhére a törődés, és mivel bölcs, tudja, hogy minden férfi egy része, valahol legbelül gyerek maradt. S tudja, érzi, hogy ha gondoskodik a férfiról, ha gondoskodni tud róla, akkor azzal nem a második anyja lesz a férfinek. Hanem, ez egy próba önmagának, hogy igazán gondoskodni tudjon majd arról az életről, ami majd belőle fogan. Gazdag a belső érzelemvilága, s ez a gazdagság csillogással jár, aminek fénye kifelé sugárzik, s a nő ettől lesz igazán szép, s ettől élnek majd igazán a szemei. Rengeteg érzés és vágy van benne, amit arra is tud használni, hogy erősítse, vagy netán összetartsa a kapcsolatokat, amelyek esetlegesen meglazultak. Még itt is képes teremteni, alkotni, és ebben örökösen fáradhatatlan. Aztán végül, szerintem az igazi nő megbocsátó. A férfivel szemben. Mert tudja, érzi, hogy a férfi sosem lehet olyan gazdag belül, mint egy nő. S ha olykor rosszul nyilvánul meg, az nem szándékosság, csupán a férfi természetéből fakadó sajnálatos szükségszerűség. S mivel megbocsátó, nem rest tanítani, kiegészíteni a férfit.
Körülbelül ezt gondolom.
Azt hiszem, most megyek, lefekszem. Azért írj majd, kíváncsi lennék, mit szólsz ahhoz, ahogyan én látom ezt a kérdést. Örültem a mai napnak, köszönöm még egyszer az új pillanatokat, jó volt, hogy megismerhettem a hangodat, lelkedet.
Legyenek meseszép álmaid a mai éjszakán!
Budapest, 2014. február 2.