…mégis eshet örökké…

Aranyköd

Férgekkel teli lelkemet,
Ösztön-vezérelt elmémet,
Öld meg ma este.
Ne érkezz késve:

Vedd magadra csillagruhád,
Égess bőrömbe egy rúnát,
Ami megvéd ma.
Ha ő hallgatna.

Tépj le minden szép virágot,
Tagadd le összes barátod,
Add át önmagad.
Úgyis elragad…

Kisvárda, 2002. augusztus 3. /szombat/

Vers találomra
  • Nem vagyok korszerű ember

    Minden szépség kiveszett belőlem, Fámról elhullt az összes levelem. Kifogyott a tinta, nem alkotok, Az étel helyett bánatot rágok.

  • Sorstalanság

    Tudni akarom azt, hogy én is kellek, A részese lehessek az életnek. Bár soha nem léphetek be a kapun, Közelben vagyok, egy hánykódó hajón.

  • A sötétség szimfóniája

    Lágyan hull reám az élet átka, Ő patkányokra pazarol mindent, Feltörő titkok futnak magányba, Nem jelent semmit nekem a szemed.

  • Sötét istenek

    Mint a holló az égen át, Végigszelem az éjszakát. Átkarol egy furcsa érzés, Különös, hideg érintés.

  • A messziről jött legendája

    Belső világ, külső pokol, Rátalálhatsz majd valahol. Derült Ég és a komor Föld, Egy sötét követet elküld.