Egyre többször lehet olvasni, hallani egyes emberektől, hogy ők bizony nem a másik felüket keresik, mert megtanulták, hogy egyedül is teljes egészet alkotnak, ehelyett a megfelelő társra vágynak.
Ismerem ezt a fajta érvelést, és azt gondolom, hogy három dolog is tetten érhető, ha valaki így gondolkodik, de kettő egészen biztosan. Azt most hagynám, ha valaki mások gondolatatit divatos holmiként aggatja magára. Elképzelem, hogy az adott személy ezen elgondolkodott, és tényleg hisz ebben.
Nos, szerintem ezzel a legnagyobb baj az, hogy bizonyíték arra, jelenleg is(mét) Bábel korát éljük. Egyszerűen nem értjük a szavak, kifejezések valódi jelentését. A másik, hogy bizonyíték arra, milyen kórosan és károsan előtérbe került az individuum, az egyén mindenek fölé helyezése, olykor még Isten fölé is. Amennyiben az illető még nem élt meg szerelmet, és itt most az igazira, a tisztára gondolok természetesen, akkor az efféle tapasztalás létezését egy idő után tagadhatja, vagy akár eleve elutasítja különféle személyes okok miatt.
Amikor azt a kifejezést használjuk, hogy keresem a páromat, a másik felemet, nem arra gondolunk, hogy nem lennénk teljes egészek, önmagában is értékes emberek. Egész egyszerűen, ha van mellettünk valaki, akire mint szerelemre tekintünk, számos olyasmit adhat nekünk, amit egyedül képtelenek vagyunk előidézni. Gondoljunk csak arra, mennyire más lehet a szeretkezés a szerelmünkkel, mint azzal, akihez maximum kötődünk. Ugyanaz az aktus, de az élmény össze sem hasonlítható. S ez még csak a testi gyönyör, a fizikai szerelem, de ott van még a millió pillanat, érzés és gondolat, ami csakis miatta, miattunk születik. Épít és szépít minket, a világot körülöttünk. Ha csak önmagadat tekinted istenek, egy másik embert nem, a fentiekből végleg kizárod magad.
Nagyobb egész lehetünk valaki mással, mint egymagunkban.
Kedves; Te a kí, a sötétben tapogatózol, s azt hiszed, mindent láttál már, próbálj meg a szíveddel is látni. Jobb tanács nincs, nem csak a kérdés lakozik benned, hanem a válasz is. Ahhoz, hogy ezt megtaláld, csendre van szükséged, s egy kis befelé fordulásra. Nyugalomra, és minden kizárására, ami lényegtelen, ami eltereli a benső értékről a figyelmedet. Talán pont ezért félsz a csendtől, és ezért égsz oly gyorsan, de hidd el, ha önmagadat megismered, a világot ismered meg.
Kisvárda, 2016. október 21.