…mégis eshet örökké…

A vér átka

Büdös vagyok, vértől bűzlő,
Aurám mély, titkokat őrző.
Fogadtam, eltűnök végre,
Szívem húz, karók közepébe.

Várom a halált, tiédet,
Nem látsz semmit, hagyd el életed.
Kérlek most, vigyázz magadra,
Véres a tested, kéjt akarna.

Vegyél vissza, nézzél körül,
Úgy itt hagytál, érzések nélkül.

Különc vagyok, de nem tűröm,
Csúfos lényedet én megtöröm.

Kisvárda, 2003. március 22. /szombat/

Vers találomra
  • Egyhangú szemlélődés

    Búskomor lelkek járkálnak a holdon, Önmaguktól fáznak minden csillagon. Ha visszatérnek üres kézzel, várnak, Isteni beavatkozásra vágynak.

  • Hirtelen megszakad

    Mint az álom, hirtelen megszakad, Tova, eltűnik minden pillanat. Felhőkkel utazik, a szél űzi. Az Esték Lánya hajába tűzi.

  • Gyógyíts meg!

    Fertőző lesz minden, mi közelembe kerül, Terjeszti a vírust, majd meghal legbelül. Temetetlen teste a feledésbe merül, A lelke az örök kárhozatba kövül.

  • Az unalom szülte

    Az igazi, mély szerelmed megéget, De ő a jég is, hűsíti sebedet.

  • A sötétség szimfóniája

    Lágyan hull reám az élet átka, Ő patkányokra pazarol mindent, Feltörő titkok futnak magányba, Nem jelent semmit nekem a szemed.