L-i-l-i-o-m…
Tényleg utoljára gondolok rád,
Szerelmet vallanék, ha hallanád.
Utoljára engedlek közelbe,
Lelkem veled csak többet szenvedne.
L-i-l-i-o-m…
Sohasem ismerhetem majd én meg
Értem elégett érzéseidet.
Minden kincset elvesztettem korán,
De víg voltál egy koldus oldalán.
L-i-l-i-o-m…
Végezetül kedves voltam hozzád,
Megszültem újra a remény lángját.
De ha újra engem megkeresnél,
Elűz majd a magány, a sötétség.
L-i-l-i-o-m…
Küldték értem a bölcsek urait,
Elloptam az éjszaka kegyeit.
Magam vagyok egy nyirkos börtönben,
Nem akarok fürdeni napfényben.
L-i-l-i-o-m…
Ó, a reggel, ha itt lesz majd végre,
Áldást mondok a merev kötélre.
Süssön a nap és legyen karnevál,
Az én lelkem már nem köztetek jár.
L-i-l-i-o-m…
Démonok hívnak, jajgat a vén hold,
Azt, hogy szeretsz, nekem sohase mondd.
…válj köddé, tűnj el a napsugárral…
Te tőlem csakis jobbat érdemelsz,
Éppen ezért énnekem se kellesz.
Kisvárda, 2003. május 21. /szerda/