…mégis eshet örökké…

alexandra

Egy hónap, tengernyi levél

Alexandrának

Oly ritkán lehet látni ilyen meleg, szeretetteljes tekintetet, hogy talán éppen egyedisége az oka, hogy ilyen erővel átjön a fotókon. Bensőséges szépséget látok, amit nyilvánvalóan csakis istenek ujjai rajzolhattak világra féltő gonddal, magasztos céllal, fenséges teremtő erővel. Szépséged finom, a legnemesebb értelemben, s vélem, tartalommal telt, minden bizonnyal gazdag belső világ van mögötte.

Vers találomra
  • A messziről jött legendája

    Belső világ, külső pokol, Rátalálhatsz majd valahol. Derült Ég és a komor Föld, Egy sötét követet elküld.

  • Másik felem

    A Szeret-lak emlékére II. Éjszakákon át nem aludnál, ha tudnád, min mentem keresztül, Többé nem álmodnál, ha éreznéd, ami most a szívemen ül.

  • Bogarak a fűszálak alatt

    Apró, színes bogarak cipelitek-e még Gyönge hátatokon az élet könnyűségét? Ott, a fehérre meszelt garázs fala mellett Ígéritek-e még a régi kút tövében, Kék szemű gyermeknek, aki mindig mosolygós, Hogy valóság lesz egyszer a tarka álmokból?

  • Visszafogottan ragyogott

    Ha behunynám szemem, biztosan megölne. A világ sötét maradhatna örökre. Ha nem vigyáznál arcodra, hát meghalna A remény bennem.

  • Jelenünk múltjának véges jövője

    Az idő túlmutat önmagán, Jelek az alvilág kapuján. Vörösen izzó gonosz betűk, Testet ölt egyszer az értelmük.