…mégis eshet örökké…

Kelletlen szükség

Ne érj hozzám, mert meghalok,
Ne kérdezz semmit, nem hallok.
Hiába minden, testem ég,
Gyere majd, ha meghaltam rég!

Nem fáj semmi, jöhetsz bátran,
Ne várj, hajolj közel már ma.
Ha adnád magad, ne felejtsd,
Arcomat kezedbe temesd.

Hidd el, próbáltam mindent én,
Róttam az őrület hegyét.
Most jég borít el engemet,
Suttogj nekem bús meséket.

Kisvárda, 2003. április 20. /vasárnap/

Vers találomra
  • Világszépe kisasszony

    Reggelente az első gondolatom vagy, Az összes kincsem közül lelked a legszebb, Ölelő szád engem csók nélkül sose hagy, Hozzád világra mozdul vissza a lelkem.

  • Ösztönös gyűlölet

    Mindenütt jó, mert sehol sincs otthon, Képmásom lóg idegen falakon. Aki ismer, nem tudja, ki vagyok, Az erdő mélyén otthont találok.

  • Sötéten

    Utolsó erőmmel vonszolom testemet, Magam után húzom kiszáradt lelkemet. Az izzó nap ott fent fejem felett lebeg, Mint egy ősi átok, elkísér engemet.

  • Árnyam a síron túlról

    Vérző angyalok táncolnak most előttem, Szemeik kiszúrva, nyelvüket kitéptem. Furcsa vágyak gyúlnak mostanában bennem, Ti szerencsétlenek, mondjátok, mit tettem? Most már nincs visszaút, végleg bevégeztem, A Pokolban már rég készítik a helyem.

  • ?

    Megijedek, félek, megijedek, félek, Egy láncról lelógó húscafaton élek. Megijedek, félek, megijedek, félek, A világon mi értelme a tetteknek? Kisvárda, 2005. augusztus 25. /csütörtök/