Mindenütt jó, mert sehol sincs otthon,
Képmásom lóg idegen falakon.
Aki ismer, nem tudja, ki vagyok,
Az erdő mélyén otthont találok.
Lakj bennem, feketítsd be szívemet,
Ha menekülnék, öld meg testemet.
Temess magadba, vágd belém neved,
Csorgasd síromra mézédes véred.
A mennyekből nem száll alá soha,
Nincs kedve turkálni a mocsokban,
De a hold alatt belém mar az éj,
Remélem, a lelked retteg és fél.
Kisvárda, 2003. július 21. /hétfő/ – 2003. július 22. /kedd/