Pattanásig feszül a húr,
A legszebb kép is eltorzul.
Csak állok némán és nézem,
Szökik az érzés belőlem.
Nem is vagy már olyan tiszta,
A világ mintha meghívna.
Lassan megleled helyedet,
Elveszted igaz énedet.
Olyanná válsz, ki idegen,
Nem mozdul a halott kezem.
A gyémánton több réteg sár,
Az élettől kaptál ruhát.
Akad még benned csillogás,
De a fénye már halovány.
Kérve kérem egek atyját,
Teremtsen már ma elmúlást.
Kisvárda, 2003. szeptember 28. /vasárnap/