Elhagyott erdők, magányos szirtek,
Lerombolt falvak, megölt emberek.
Könnyek és az örökkévalóság,
Zavart nyugalom, álmos hazugság.
A kényelem izzó trónján ülve
A testünk minduntalan kihűlne.
Mosolyt vágtak arcunkra késükkel,
Vérük keveredett a vérünkkel.
Míg alszunk, a fülünkbe suttogják
A létező összes sötét dogmát.
Sohasem vagyunk ébren teljesen,
Keressük a hibát az egekben.
Fakó képekből összeállt képlet,
Nem lehet tiéd, hiába kéred.
Rajtunk tesztelik az új mérgeket,
Mégis, úgy imádjuk az életet.
Kisvárda, 2003. június 12. /csütörtök/