A szavaidat ma is hallom,
Akkor is, hogyha nem akarom.
Látom a bántó tekintetet,
Mellyel szemed lelkemmel végzett.
Itt van újra eltökélt arcod,
A fülemben cseng gyilkos hangod.
Itt, most, hol a világ meggyötört,
Kihúzod a szívemből a tőrt.
Visszatérsz, és mosollyal megkérsz,
Hangok nélkül is nekem mesélsz,
De az ezüst csillagok alatt
Eltaszít tőlem egy mozdulat.
Ne gyere közel újra, megöl,
Még ha az összes fal le is dől.
Kérem a tőrt, hogy szabaduljak,
Átadom magam a haragnak.
Nehéz léptek visznek előre,
Vérem csorog fehér felhőkre.
Kisvárda, 2003. június 13. /péntek/