…mégis eshet örökké…

Álompor

Elhalhat bennem örökre minden,
Még mindig az érzést keresem,
Mi felkapta, röpítette testem.
Ha épp nem találtam istenem.

Még mindig egyedül arra várok,
Hogy szememre hulljon az álom.
Pillám mögött megfordul a világ,
Ha rám köszönt a szent szabadság.

Rabul ejtett egy szikrázó forrás,
Később jöttem rá, hogy látomás.
Mikor belefulladtam vízébe,
Csillagok kezdtek éneklésbe.

Budapest, 2007. július 2. /hétfő/

Vers találomra
  • Ezüstskorpió

    A tökéletességre törekszem, Félbehagyott utakon elfekszem. Ne kérdezz tőlem soha semmit sem, Nyomd a gázt, nincsen miért felkelnem.

  • Embertelen emberek

    Embertelen emberek, A koldustól elvesznek. Rúgnak is rajta párat.

  • Csókok

    Apró kavicsokból építettünk várat, Ha ajkam kér, a tiéd sohasem fárad. Képtelen képeket sorozatban látok, Nélküled meghalna minden, amit várok.

  • A sírom

    Meghallják hangjukat, eljön az éj, Átérzik fájdalmam, ez olyan szép. Itt vannak ők, akik megtértek már, Az árva lélek semmire nem vár.

  • Senkit

    Nem szeretem a napot és fényt! Mert nem hoz el nekem új reményt. Nem kecsegtet jóval és széppel, De áltat álnok szenvedéllyel.