…mégis eshet örökké…

Vég nélküli

Csók a testedre, ha netán fáznál,
Csók a lelkedre, ha mégis vágynál.
Csók szemedre, ha bántja valami,
Csók a szádra, nem kell kimondani.

Csók a kezedre, köszönlek téged,
Csók lábadra, láttál messzeséget.
Csók a füledre, hallgass meg engem,
Csók a szívedre, törődj még velem.

Csók a combodra, ne szorítsa láz,
Csók hasadra, mindig éhesnek láss.
Csók a tarkódra, borzongj hát mézben,
Csók az álladra, álmom kezemben.

Csók derekadra, nem lóg ki számból,
Csók köldöködre, fa nőtt ágyából.
Csók mindenedre, és rám visszaszáll,
Csók az éjre, álmom hazatalál.

Lát a szivárvány, káprázik szeme,
Örökre kellesz, nem kis időre.

Kisvárda, 2005. május 13. /péntek/

Vers találomra
  • Hidegvér

    Jeges szél süvít szembe mindenhol, Keselyűk lesnek rám a magasból. Parázson lépkedve, csak előre, Senki sem vár az őszi esőre.

  • Nagy szemű gyerekek

    Hintázok, hintázok, Egyszer csak, tudod mit látok? Fel az égbe, lebegve felszállok. Oly messzire jutok, bár egy helyben állok.

  • Éjféli árnyék

    A korhadt fák tövében, Üres házam kertjében, Holdsugár szilánkjai Nem tudnak feloldozni.

  • Én nem félek

    Félek az élettől, félek önmagamtól, Félek a mézédes hangodtól. Félek a fehértől, félek a színektől, Félek a perzselő szemedtől.

  • Száműzöttek balladája

    Amikor a kezét fogtam, A fájdalmamra gondoltam. Nem lehet pont rám szüksége, Elszöktem így hát előle.