Ha az élet véges, hová repülünk?
A korlátainkat át nem törhetjük.
Vigyázva érintsük meg a tegnapot,
Hogy ne kapjunk egy újabb tüzes pofont!
Kérve elkérni semmit nem érdemes,
Fogadd el, Isten nem belénk szerelmes.
Legyünk az isten magunk, és alkossunk,
Vérrel óvjuk belső univerzumunk.
Ha mindenki egy, hát én kettő leszek,
A harmadikat nem mutatom neked.
A szívem nagyobb mostani testemnél,
Töltök egy éjszakát az Értelemnél.
Bíbor füst száll merengve a fejemben,
Parlagfű nő a viszkető testemen.
Kivöröslött a lelkem, de nem adom,
Inkább önmagamnak ajándékozom.
Ha tiltakozom, azt csak érted teszem,
Nem ér el hozzád gyűrött kezem, Szemem.
Bőrödön esti vízcseppek fénylenek,
Ezernyi tükre meggyötört lényemnek.
Zöld madár, és képmása a zöld madár,
A zöld madár többé már nem zöld madár.
Zöld madárban él egy halott zöld madár,
Zöld madár, kinyitom a zöld kalitkád.
Kisvárda, 2005. június 10. /péntek/