Teremtett vizek, a hegyek és fák!
Ó, milyen szép, milyen szép az a lány.
Tér és idő megszűnik létezni,
Ha a lényét tudom lélegezni.
Gyenge leszek, ha érint fényével,
Önzetlen, tiszta énekeivel.
Ne, te soha ne legyél szomorú,
A pillanatunk végtelen hosszú.
Igyál csak egy kortyot a véremből,
Madaram, ne repülj el erdőmből!
Szeress akkor is, ha rám várnod kell,
Eperszáddal a jövőt meséld el.
És rejts el magadba olyan mélyen,
Csak fénylő szívedet lássa szemem.
Téged, mindenem, örökké téged,
Lelkembe minden éj beleéget.
Ha elraboltak tőled dolgokat,
Fedezz hát fel énbennem álmokat!
Kisvárda, 2005. január 25. /kedd/