Belső világ, külső pokol,
Rátalálhatsz majd valahol.
Derült Ég és a komor Föld,
Egy sötét követet elküld.
Csak gyilkol, tombol, fenyeget,
Végül mindenkit eltemet.
Nem számít, hogy ki is voltál,
Megváltódra mennyit vártál.
Azt kapod, amit te adtál,
Döfést, amennyit hazudtál.
Szemed vakul, ha meglátod,
Közben lelkedet imádod.
Féld életed, mit nem éltél,
Mindig csak kegyelmet kértél.
Mikor kaptál, már nevettél,
Majd áldozatot kerestél.
Végül, majd a túlvilágon,
Keresztül sok ezer álmon.
Talán békét találsz megint,
Élhetsz akaratod szerint.
Kisvárda, 2002. június 8. /szombat/