Az éjsötét sminkje mögött
Ezernyi titka rejtőzött.
Rabul ejtett, és feltárta,
Az ajtót kettőnkre zárta.
Kézen fogott, és nevetett,
Egy erdő felé vezetett.
Ott ránk sütött a holdsugár,
Ezüst fényében egy szót várt.
Védett minket a vad talány,
Dalolt nekünk a mély magány.
Szépen kértük az éjszakát,
Adjon egy helyet odaát.
Belénk mart a hajnal hangja,
Itt a búcsú pillanata.
Egyikünk, ha kinyílt szeme,
A másikat ne feledje.
Olyan sivár lett a vidék,
Nem találom az ereklyét.
Nincs senki olyan fekete,
Hogy lelkemet megszínezze.
Kisvárda, 2002. december 5. /csütörtök/