…mégis eshet örökké…

Korona és kard

Ha majd szolgád az urad lesz,
És te már többé nem kellesz,
Mondd el, mit teszel majd akkor,
Te oly büszke Mindenható?

Rémálmaid visszatérnek,
Tőled fizetséget kérnek.
Mit bírsz majd akkor te adni,
Ha nem tudsz könyvben elbújni?

Az idő eljár feletted,
Egyre több az ellenséged.
Szállj végre most te is alá,
Érezd a végtelen halált.

Kisvárda, 2002. szeptember 7. /szombat/

Kapcsolódó: Hagyjál békén

Vers találomra
  • Egyedül vagyok

    A magány a legnagyobb, ha Nincs szeretett lelki társad. Hiába nyitod szájadat, Nincs, aki hallja imádat.

  • A hóhér

    Ha jó nem lehetek, hát leszek rossz, Én leszek, ki elhozza a poklot. Elvesz mindent, mi egykor fontos volt, Istenének tekinti a gonoszt.

  • Áldozatok

    Rabjai a szakadó esőnek, Húsunkba szegeket ütöttek. Hidegben alszanak a királyok, Magasra csapnak a hullámok.

  • A Rossz Szellemek Hírvivői

    Kétezer év nem volt elég, Minden olyan maradt, mint rég. Csak dől a mocsok mindenből, Ki kell lépnem az egészből.

  • A maszkabál

    Nem akarok olyan világban élni, Hol nem tudok szabadon lélegezni. Mindenkinek van nemes ellenfele, „… aki bárhol, bármikor eltemetne.”