Azt hiszed talán, hogy megvéd téged
Az Isten, kitől nem lehet kérned?
Legyen tiszta agyad, és vedd észre,
Szomjazz te is a Pokol kéjére.
Beszorítva rút szabályok közé.
Szítsd fel végre a vágyaid tüzét.
Égjen benne minden, mi tilos volt,
Hamuját edd, hogyha az Isten holt.
Nem jön el érted becsapott fia,
Érezd, hogy nyaldos Lucifer lángja.
Add át magad, legyél te is őrült,
Élted ne hamis imádsággal töltsd.
Te rabszolgája vagy a keresztnek,
A sötétség fia végez veled.
Véred a Poklot színezi meg majd,
Hiába áll könyörgésre ajkad.
Megalázott Isten az élettel,
Nem érhetsz fel ördögi tervével.
Ami itt van, add meg a testednek,
Ne legyél börtönőre lelkednek!
Kisvárda, 2003. szeptember 5. /péntek/