…mégis eshet örökké…

Végre szabad

Kínszenvedés már nekem minden szó,
Testem a Pokol tüzére való.
Nem habozok tovább egy percet sem,
Halál Madara vigyél el engem!
Ha egy könnycseppet is mersz ejteni,
Szíved lelkem démona tépje ki.

Most visszatekintek, mást találok,
Nem azt, ami mélyen engem rágott.
Talán törvényszerű, talán álom,
Ám jobb mindennél, mit szemem látott.
Ha egy könnycseppet is mersz ejteni,
Szíved lelkem démona tépje ki.

Elfelejthetem végre magamat,
Az elmúlásnak minden hódolat.
Ne félj a sötétben, csak én vagyok.
Jöhetsz velem, ha nagyon akarod.
Ha egy könnycseppet is mersz ejteni,
Szíved lelkem démona tépje ki.

Kisvárda, 2003. január 28. /kedd/

Vers találomra
  • Countess Nachtfrost

    „Countess Nachtfrost, örökké szolgálunk, Melletted halálban is kiállunk. Telihold újra, add a parancsot, Engedd meg, éhségünk csillapítsuk…”

  • Remény

    Elérni a kék eget, Átölelni a felleget. Repülni madarakkal, Táncolni a napsugárral.

  • Vértisztítás

    Olyan jó, mikor nincs más, csak a képzelet, Kezem álmaimban fogja hideg kezed. De ha te vagy ott, hol minden megtörténik, Lelkem az ördögök álmaidba viszik.

  • Szép

    Hűha, most látom csak, hogy milyen fenségesen gyönyörű ez az este. Az istenek ujjai ismét pompázatos szépséget karcoltak a kifeszült pillanatokra. S pazar bájjal mosolyog az álomszép káprázat.

  • Áldozatok

    Rabjai a szakadó esőnek, Húsunkba szegeket ütöttek. Hidegben alszanak a királyok, Magasra csapnak a hullámok.