…mégis eshet örökké…

Embertelen emberek

Embertelen emberek,
A koldustól elvesznek.
Rúgnak is rajta párat.

Embertelen emberek,
Karácsonyt ünnepelnek.

Kitaszított állatok,
Itt semmi sem változott.
Ásít a fekete űr,
A munkám átkozott nyűg.
Elnyel most a mindenség.
Ne lássam a teremtést.

Embertelen emberek.
Mosolyogva temetnek.
Átkot szórnak őszintén.

Embertelen emberek.
Templomban énekelnek.

Debrecen, 2010. április 1.

Kapcsolódó:

Az éjbenjáró
Itt

Vers találomra
  • A tűzmadár repülése

    Az üldöző is üldözött, Ott vágtat a múltja előtt. Retteg, és kér, és fenyeget, Űzi az összes felleget.

  • Labirintus

    Hull a falevél és a könny, Szembenéz velem a közöny. Testem lassan elenyészik, Démonok maguknak kérik.

  • November

    Már egymáshoz bújnak az üres üvegek, Egyedül vagyok, részeg imát rebegek. Alszik a város, halovány fény idebent, A kocsmáros lány leborulva szendereg.

  • A rózsák völgyében

    Hódolat Lettinek Gyönyörű rózsák kertjében vagyok, a legszebbet szakítanám Önnek, örömére, de kezeimet összekötözi, megfordulok nehezen, háttal próbálom keresni, hogy Önnek adjam, de karjaimat hirtelen éles pengével levágja.

  • Néma szavak

    Pattanásig feszül a húr, A legszebb kép is eltorzul. Csak állok némán és nézem, Szökik az érzés belőlem.