…mégis eshet örökké…

A Rossz Szellemek Hírvivői

Kétezer év nem volt elég,
Minden olyan maradt, mint rég.
Csak dől a mocsok mindenből,
Ki kell lépnem az egészből.

Múlik az idő felettünk,
Nincsen megváltó közöttünk.
Nagyon fázom a hidegtől,
Az agresszió felőröl.

Olykor emlékszem arra még,
Milyen kék volt egykor az ég.
Most koromfekete minden,
Csak a hollók vannak ébren.

Kisvárda, 2002. január 23. /szerda/

Vers találomra
  • Marduk

    A hazavágyó lelkem nem bír nyugodni, És felkorbácsolva hullámzik itt bennem, Sötét titkot éjszakába kiáltani, Akarata, elvonszolni innen testem.

  • Agónia

    Rákjárásban élem az életemet, A nosztalgia sohasem engedett. Édes a múlt, még szájamban az íze, Ezért ugrom az éjszakába bele.

  • Sírni

    Ma is úgy akarok sírni, Önmagamat is elfeledni. Újra látni Liliomot, Magamba zárni a bánatot.

  • Az eső bárcsak…

    Az eső bárcsak elmosna mindent, Lelkem még mindig teérted reszket. Minden percben csak téged kereslek, Idézek hát néhány régi képet…

  • Eltemetlek

    Arcodat akárhányszor látom. Elszakadni tőled nem tudok. Már nem az a baj, hogy megjelensz, Én vagyok, aki fölösleges.