…mégis eshet örökké…

Visszatükröződés

Felriadt minden éjszaka közepén,
Furcsa jelek tűntek fel megtört testén.
Egy sötét alak földöntúli misén
Okította ki őt idegen nyelvén.

A nappalok mindig zavartak voltak,
Csak táplálták az esti rémálmokat.
Mindenkiben az ismeretlent látta,
Végül is győzött a gonosz ármánya.

Nem tudott már mást, csak vadul gyűlölni,
Minden értéket dühén elégetni.
Végre boldog lett, és kinyílt legbelül,
Szelleme most mindannyiunkra vetül.

Kisvárda, 2003. január… – 2003. január 14. /kedd/

Vers találomra
  • Hangok nélkül

    Hunyd be a szemed, Ne szólj most semmit, Havas szél tombol odakint.

  • Talányban fogant

    A világ csak jobb lehet nélkülem, A Pokol pedig rosszabb énvelem. Testemet vetem az állóvízbe, Fülemben cseng elmúlás-zenéje.

  • Pedig akartam

    Pillanat műve volt az egész, Igen egyszerű volt, és merész. Nem láttuk a napot és a fényt, Teremtettünk egy új ünnepélyt.

  • Vágy

    Szétáramló életemet Összefogtad a kezedben. Szerelmesen kented vele testedet; Álltam és néztem remegő lényedet.

  • A tükör mögött

    Néha elfog a félelem, Pont, ami után vétkezem. Kezem imához készítem, De nem figyel rám senki sem.