Néha elfog a félelem,
Pont, ami után vétkezem.
Kezem imához készítem,
De nem figyel rám senki sem.
Néha elfog a boldogság,
A nevetés mindig úgy fáj.
Lehajtom fejem, elbújok,
Csak a sötétben álmodok.
Néha nem érzem a lelkem,
Testemet magam temetem.
Behunyom szemem, repülök,
Tenger mélyére merülök.
Néha nem is vagyok már itt,
De egyvalami még számít,
Hagyni egy nyomot a Földön,
Amely majd mindent megköszön.
Kisvárda, 2002. március 7. /csütörtök/