A világ csak jobb lehet nélkülem,
A Pokol pedig rosszabb énvelem.
Testemet vetem az állóvízbe,
Fülemben cseng elmúlás-zenéje.
Távolodom most mindentől végre,
Szűz mosolyt szórok fel a nagy égre.
Madarak ragadják el lelkemet,
Éjfeketék a síri követek.
Tátongó űr, démonok rajzanak,
Korhad lelkem, nagyokat harapnak.
Debrecen, 2008. október 15.