…mégis eshet örökké…

A jégkirály álmai

Fehérbe öltözött a táj,
Körötte kering a halál.
Szikrázó hideg ruhája,
Tüzet hoz el minden álma.

Szellemképe a falakban,
Rátekint néha álmosan.
Roppan a hó lépte alatt,
Visszhangot ver a csarnokban.

Sok száz látomás éjszaka,
Elűzi mind a fény szava.
Ó, ha az álom maradna,
Lenne olvadás korszaka.

Kisvárda, 2002. június 28. /péntek/ – 2002. július 8. /hétfő/

Vers találomra
  • Vannak, akik azt mondják

    Vannak, akik szüntelen azt mondják, Az élet egy vicc, gyere hát, igyál. Vannak, akik már nem is nevetnek, Apátiában, magányban élnek.

  • Szörnyek a függöny mögött

    Ha lezárom a szemem, itt is vannak, Gonoszan az ágyam fölé hajolnak. Olyan közel a bőrömhöz, szinte fáj, Ha felriadok, sehol sincsenek már.

  • Fekete vér

    Amint szellemem nem kaphat semmit, Téged kérlek én, gyere megváltóm, Légy mesterem, taníts meg gyűlölni, Az, ami vagyok, neked ajánlom:

  • Végső percek

    Most már semmit nem érzek, Elmehetek innen végleg. A búcsú nem lesz hosszú, Egy gyors éjszaka a tanú.

  • Köszönlek

    Teremtett vizek, a hegyek és fák! Ó, milyen szép, milyen szép az a lány. Tér és idő megszűnik létezni, Ha a lényét tudom lélegezni.