…mégis eshet örökké…

Szirén

Egyszer hallottam énekét,
Máris, azonnal bennem élt.
Fészket rakott a lelkemben,
Egy új életet terveztem.

Szükség volt rá, és elhagyott,
Többé még csak nem is dalolt.
Teste eltűnt a habokban,
De még él az álmaimban.

Csak egyszer láthatnám újra,
Még a nap is felragyogna.
Elhajóznánk mi keletre,
Ahol senki sem ismerne.

Minden este a tengeren,
Reggelig várok dermedten.
Mesés kincsem nem találom,
Testemet neki ajánlom.

Elsötétül most itt minden,
Már félúton vagyok éppen.
Remény sohasem volt talán,
Hogy egyszer újra rám talál…

Kisvárda, 2002. október 16. /szerda/

Vers találomra
  • Ma sem sikerült találkoznunk

    Amíg aludtál, én ma is nálad jártam, Megsimogattam házad körül a fákat. Mindig újraélem egy percbe sűrítve, Mi velünk történt, semmit ki nem felejtve.

  • A temető rabja

    A kapu előtt pár lépéssel, Nem bírok a belső tüzekkel. Magába fogad, magának kér, Becézi ő is a gyermekét.

  • A mosolygós pesti lánynak

    Azon két este emlékére, amikor is egy idegen lány, aki a legszabadabb volt közülünk, új utakat nyitott bennem a gondolataival, a puszta létezésével. Gyere gyönyörű idegen, táncolj velem, Sohasem láttam hozzád foghatót még. Mint a hamu, esik szét a kétség közeledben, Ma este az angyalok elfordulnak, ne félj! Te eredeti vagy, rajtad nincsen festék, Csak […]

  • Az esőkirály II.

    Száll az ének szájról szájra, Az Esőkirály legendája. Itt élt köztünk, megkínozták, A szerelmét a Tóba dobták.

  • Az élet alkonya

    Ma megtaláltam a legöregebb fát, Nem kell hát tovább keresgélnem immár. Véget ért utam a démonok földjén, Elfelejtek mindent, ami megtörtént.