Amint szellemem nem kaphat semmit,
Téged kérlek én, gyere megváltóm,
Légy mesterem, taníts meg gyűlölni,
Az, ami vagyok, neked ajánlom:
„A sötétség most körbezár,
Egyetlen társam a homály.
Csontokból rakom palotám,
Kezdődjön hát az őrült bál.
Bús nekromanta tekints rám,
Dobd le a gonosz álruhád.
Ne felejtsd, a halál után
Örökké számíthatsz majd rám.”
Vámpírok nyomában járok,
Értük mindent feláldozok.
Retteg az összes áldozat,
Elvesszük az ő álmukat.
Elhagyott kastélyok mélyén
Átéltük a világégést.
Idők végének alkonyán
A Pokolba szállok alá.
Kisvárda, 2002. november 12. /kedd/