…mégis eshet örökké…

Világszépe kisasszony

Reggelente az első gondolatom vagy,
Az összes kincsem közül lelked a legszebb,
Ölelő szád engem csók nélkül sose hagy,
Hozzád világra mozdul vissza a lelkem.

Nincs pillanat, melynek ne lennél közepén,
A szemed életet adó felkelő Nap,
Már a születés előtt is jól ismertél,
Jelenléted a külvilágtól elragad.

Rólad suttognak titkokat az őszi fák,
Nevedet fütyüli nekem a vidám szél,
Esőcseppek zengik gyertyafényes ódád,
Veled táncol az összes tarka falevél.

Lombkoronák között érkezek meg hozzád,
Esténkre hull meséből szőtt varázsfátyol,
Messzire enged látnunk a sok csupasz ág,
Nem lehetünk egymástól igazán távol.

Karjaid mindentől óvnak, erős falak,
Szíved otthonom oltalmazó melege,
Nem viseled, hogy a kétségek marjanak,
Melletted fekve egy hosszú útnak vége.

Éjszaka az utolsó gondolatom vagy,
Az összes kincsem közül lelked a legszebb,
Ölelő szád engem csók nélkül sose hagy,
Hozzád álomba mozdul vissza a lelkem.

Budapest, 2018. november 12. – 2018. november 13.

Vers találomra
  • Karcolatok egy kőkapun

    Vissza A leszakadó egeken ezernyi titkom ül. A távolba nézve halok, úgy, mint rég, veszettül. Hallom a hangokat, amik megszállják a testem. Elnyomnak mindent, ami egyszer te voltál bennem.

  • A vér átka

    Büdös vagyok, vértől bűzlő, Aurám mély, titkokat őrző. Fogadtam, eltűnök végre, Szívem húz, karók közepébe.

  • Fátyolos szempár

    A hegy tetején, vagy barlang mélyén, Itt mellettem, vagy a világ végén, Tenger közepén, egy kis csónakban, Földön kúszva perzselő sivatagban, Eltemetem emlékedet.

  • Tölgyodú

    Nehéz a csend, vakít a fénye, Karót döfnek vámpírszívembe. A magány és a szent szabadság, Ma este is kézen fogva jár.

  • Másik felem

    A Szeret-lak emlékére II. Éjszakákon át nem aludnál, ha tudnád, min mentem keresztül, Többé nem álmodnál, ha éreznéd, ami most a szívemen ül.