…mégis eshet örökké…

Vak unikornis

Én alkut kötnék a Gonosszal,
Átadnám lelkem, akár azonnal.
Csak egy évet kérnék cserébe,
Nem lenne embernek menedéke.

Isten, se Ördög ne keressen,
Ott lapulnék én mindig tebenned.
Belopóznék hozzád éjfélkor,
Hallhatnád, a halál neked dalol.

Lerombolnám a templomodat,
Meggyaláznám a szép sírjaidat,
Elégetném a vagyonodat,
És neked adnám a rémálmomat.

Ha a mese végleg véget ér,
Az őrület neked újat ígér.
És ha eljön majd az az idő,
Az életfa úgyis újra kinő.

Kisvárda, 2003. július 16. /szerda/

Vers találomra
  • Lassú halál

    Félek. Egyedül vagyok. Gyengén. Remegve, üresen.

  • Súlyos lelki sértés

    Halálom után a testedbe költöznék, Átélnék mindent, ami még kettőnkben szép. Együtt fürdenénk a nyári napsütésben, Én vigyáznék rád a téli nagy hidegben.

  • Lelki szeretők

    Olyan a kéz, mint a kalitka, Melynek mindig nyitva ajtaja. Ha útra kel a fülemüle, Ő úgyis visszatér estére.

  • A Gonosz betánistái

    Minden egyes nap csak ugyanaz, Megfestem gyönyörű arcodat. Mindig hazudok önmagamnak, Oltárt építek a hajnalnak.

  • Gaia Vard új képeken

    Kereslek, kutatlak, utánad megyek, Egy szív alakú sírgödörbe teszlek. Öntözlek bánattal, bús szóval százzal, Betakarlak, hogy fázzál, félhomállyal.